Valamelyik nap böngésztük a tévét. Ember, annyi csatorna van itt vidéken is már, hogy egy patkánynak ez lenne a mennyország! Szóval lovagoltunk a hulladék és a szánalmas műsorok között, és az egyik adón ment egy ilyen...hogy is mondják? Társadalmi dráma, mittomén. Sörösüvegen keresztül nézni egészen kóser, ha nem veszed komolyan.

De azért volt egy pont - amikor az ötödik söré mentem ki és megint ki kellett kergetnem a konyhából a szomszéd kutyáját (nem hiszed el, Lángos a neve! Zsíros egy kutya, de azért sajttal meg tejföllel nem tudom elképzelni) - szóval volt egy pont, amikor meghűlt a sör vér az ereimben. Az a rész, amikor amikor a híradós kiakad. 

Ezt mondja a csávó a kamerák előtt, éles adásban: 

- Álljatok az ablakba és kiabáljátok, hogy iszonyúan dühös vagyok! 

A termebúráját! A hét meg a nyolcát, meg mindenét!! Majdnem kiálltam, és ordítozni kezdtem én is! Csak azért nem, mert hirtelen Imike kezdett el óbégatni, hogyaszongya:

- Tombolni akarok, tombolni akarok, tommblnikakrrak...

A vége nem szó szerint volt így, mer pofán vágtam a mosogatóronggyal, még rám hozza a szomszédékat kutyástúl-macskástúl! Vagyis a zsíros Lángos, meg az Antonio Banderas is jönne (igen, a macska a Banderas, amelyik amúgy mindig az ajtó elé sz*rik macska létére), meg a szomszéd a 4 gyerekével, áldja meg őket a jóságos...

- Ájjá má le Imike, mert szííjeszedlek! Mi bajod van már, ez csak egy film hee!

- Elegem van a mókuskerékből ember! Menjünk már el innen messzire! 

- Hova Imike, Bangladesbe?

- Ott jó az idő?

- Eléggé, valahol Indiában van.

- Akkor csak ide Balcsira, vagy valami! 

- Szerinted a fizetős strandokon meg a magyarsznobok között tudsz tombolni agykombájn? Hol akarsz te Balatonnál tombolni? 

- Hát mondjuk Babodon ember, ott mindent lehet! 

- Tényleg, Babod. Az kell nekünk Imike.

Aztán fogtuk és megoldottuk okosba, gúgli a barátunk oszjónapot. Szólj ha tetszik, különben meg ne, szeva Babdodon, mentünk!!