A kép egészen hasonló volt mintegy 20 órán keresztül, csak a sár helyett havat kell elképzelni....

Na most Imikével beszéltük ezt a fene nagy forradalmi "nyakigahóban" dolgot. Az ugye oké, hogy történik ilyen, hiszen mostanában elkerült minket mindenféle nagy (tényleg nagy) katasztrófa, miért ne lehetne egy kis hózuhatag? Inkább, mint vulkán, meg tornádó, estébé. 

Szóval jött a hó, mi meg kint az úton. Terep lada rágja a havat ugye, erre van kitalálva. Ha kell, a betont, de én nem az a nyikkantós gyerek vagyok, a homok, sár, esetleg hó az kihívás, a beton az város dzsiggolóknak való. Szóval, megyünk Imikével egy újabb órási lét leakasztani az egyik "üfféltől", mer' ugye élni kell valamiből - ergo, ki fizeti a benzint, ha már a kenyér megvan? 

Repesztünk haza, jön a hó - hahó! Félsz, visszafordul, lábam megremeg - KIHÚZVA. Megyünk, tovább, mint a Forrest Gumpban a százados vagy ki, fent a viharban az árbóc tetején. Kell az adre nalin. 

Aztán eltelt vagy 20 óra, lelohadt a lelkesedés - ilyen volt részünkről a márciusi, forradalmi hódugó :(